ARTIST PROFILE

Antónia Zsanett Kiss

  • Hungary (b. 1989)
  • Currently in Germany.

ARTIST STATEMENT

„Sadistischer Charme trifft auf zynisches Lächeln; die Verkörperung einer Farce, kreiert aus verschiedenen Materialien.
Hauptsächlich dem zeitgenössischen Surrealismus entsprungen, sollen meine Werke eine implizite Kritik an unsere gegenwärtige Gesellschaft artikulieren. Die Motive stellen eine Synthese dar aus „sarkastischem Humor“, „Blumenkohl-Leben“, „zuckersüßem Tod“, „fettschmierigem Sex“; Banalität, Hunger, Lebensgestank, organischer „Alien-Sex“ sind zentrale Elemente. Idyllische Szenen von Leben und Tod fantastischer Figuren, so bunt, so fruchtbar. Oberflächen und Begriffe sind gleichermaßen ekelerregend und verführerisch. Lüsternheit und Ironie durchdrungen von schauderhaften Gefühlssensationen in einer surrealen Welt, bis zum Punkt an dem Schrecken und Sinnlichkeit verschmelzen; ein Gewirr von Illusionen. Die Objekte entfalten sich in ihrem Antagonismus, sie erscheinen zugleich spröde und doch geschmeidig, elegant und trotzdem wild oder spiegeln ein Zusammenspiel zwischen organisch und anorganisch wider.“
-----------------------------------------------
„ A „szadisztikus-sárm“ és a „vitriol-humor“ végtelenül szerteágazó változatait formálom meg – különféle anyagminőségekbe oltva. Kortárs szürrealizmussal foglalkozok és implicit köntösbe pólyázott kritikával fogalmazok. Munkáim a „vitriol-humor“, „karfiol-élet“, „cukormáz-halál“, „zsíros-szex“ szintézisei, vagyis éhség, banalitás, bűzös életszag, „organikus-alien-szex“ mixei. Leplezetlenül, fantázialények bújócskája a burjánzó kertben. Egyszerre gusztustalanok és ínycsiklandozóak a felületek és a fogalmak. Ami hangsúlyt kap a munkákon, az a bujaság, az irónia és a taktilitás illúziójával való játék. A munkák érzékiséggel és horrorral vannak átitatva, amikor az érzéki már-már fenyegetővé válik. Médiumtól függetlenül érdekel az érzékekre való hatni akarás és hatáskiváltás. Foglalkoztat a különböző érzésfaktorokkal való ambivalens játék, hogy valami egyszerre legyen érdes és sima, gusztustalan és szép, elegáns és vad, szerves és szervetlen – a tapintás hajmeresztő vágya.  Ugyanakkor erős a mívességre való igényem, ami ezt korlátozza. A munkáim „macsóhímzések“ és „magassarkúban betonozások“."