A «Falkenstein-i jegyzőkönyv» egy interdiszciplináris projekt, amely Claudia Canella néprajztudóssal folytatott közös munka során jött létre és egy performansz formájában került előadásra a zürichi Művészetek Színházában (Theater der Künste). Munkánkban annak a kérdésnek jártunk utána, hogy hogyan alakul ki a szakmai identitás és ebben a folyamatban milyen szerepet játszik a személyes érvényesülésre való törekvés. Módszerünk az autoetnográfia volt, a társadalmi értékek és normák önvizsgálaton keresztül történő kutatása. A performansz forgatókönyvének kiindulópontját egy néprajztörténeti forrás adta, egy 1970-ben megrendezett szakmai konferenciának a jegyzőkönyve (Wolfgang Brückner (Hg.): Falkensteiner Protokolle. Frankfurt am Main, Institut für Volkskunde, 1971). A szöveg két okból érdekelt bennünket: Egyrészről általános kultúrfilozófiai kérdések kerülnek benne megvitatásra, mint pl. a művészet és tudomány társadalmi szerepének a kérdése. Másrészről nyomon követhető benne az a folyamat, ahogy a résztvevők egy szakmai vita ürügyén megpróbálnak pozícióhoz és hatalomhoz jutni. Az előadásban Claudia Canella és én a konferencia résztvevőivel egy fiktív párbeszédbe bocsátkozunk és megpróbáljuk a szakértők körében a saját pozíciónkat megvédeni. A tudósok szerepét három színész alakította. A rendezés központi eleme egy írásvetítő volt. A tudományos tézisek groteszk piktogramok formájában kerültek megjelenítésre. A vetített fény lehetővé tette egy atmoszférikus színpadkép kialakítását és az árnyékokkal való játékot. A két fő felvonás között ún. „díványbeszélgetések“ zajlottak, amikor kiléptünk a szerepünkből, leültünk a díványra és egy kötetlen beszélgetés formájában a céljainkról és a munkafolyamatról meséltünk.