A performansz vezérmotívuma egy fiktív párbeszéd Milan Kundera cseh íróval a giccsről és annak egzisztenciális jelentőségéről. Kiindulópontja a műnek a szerző egy gondolata, amely “A lét elviselhetetlen könnyűsége" című rendszerbíráló regényében kerül megfogalmazásra: "A giccs a szar abszolút tagadása, mind szószoros mind átvitt értelemben: A giccs kizárja mindazt a látószögéből, ami az emberi létben elfogadhatatlan.“ A performanszban Kundera bábként jelenik meg, - egy a regénye köré tekert nagy barna szövetből megformálva -, és a vele való vita bábjáték formájában kerül előadásra. A Kundera szájából elhangzó mondatok a regényből vett idézetek. A párbeszédes jelenetek a performanszban rövid történetek elbeszélésével váltakoznak – egy paraplégiás nő áplásának és egy elfekvőben tett látogatásnak a történetével. Ezekben a rövid elbeszélésekben a szereplők «mind szószoros mind átvitt értelemben» szarban vannak, nehézségeik elől azonban megpróbálnal a giccs segítségével elmenekülni. A történetek során felmerül a kérdés, hogy a giccs egy leküzdendő jelenség-e vagy szükségszerűség. A performanszban a kellékek az elbeszélés képi eszközei. Az elbeszélés során például a mikrokonkábel átalakul egy katéterré, az összehajtogatott barna szövet egy szelet hússá, stb.