ARTIST PROFILE

katalin  kortmann

  • Hungary (b. 1986 in Budapest)
  • Currently in Berlin, Germany.

CONTACT & LINKS

Cím nélkül, sejtelmek

Cím nélkül, sejtelmek

  • 2020

  • Talált fotó, 30x40 cm nagyításban
  • Installation view, Detail - thumbnail roots#3 - thumbnail Elődök - thumbnail Cím nélkül, sejtelmek - thumbnail  - thumbnail detail#2 - thumbnail  - thumbnail Prism - thumbnail

    4 / 8

    Fantazmák (Phantasm) | 2018 - 2020

Növekvő számú, vegyes technikájú grafikákból és objektekből álló sorozat. „Ám mindig vannak olyan jelenségek, amelyekre a tudománynak nincsenek válaszai, az általa feltárt törvények „szövedéke (is) mindig felfeslik valahol”, s ilyenkor a hiányzó láncszemek hézagait a mitologikus gondolkodás is megpróbálja kitölteni.”* A tudat, hogy a lét az ember halálával megszűnik, a többség számára elfogadhatatlan álláspont. Az Ember (de legalábbis az emberek többségé) öntudatra ébredése óta hisz benne, hogy létezik egy a testétől függetleníthető lelke is, valamint az ember és a termeszét felett álló erő, következésképpen az anyagtól független világ létezését feltételezi. A mitológiai világképekből kifejlődő vallásos világképek, a természeti jelenségek valamilyen természetfelettivel való magyarázata, a „minden mögött mélyebb, aztán még mélyebb mögötteseket keresve”* mind-mind a racionalitáson túlmutató létezésbe vetett hiten alapulnak. A természetfeletti utáni vágy (vagy az abba vetett hit) a modern társadalmakban is változatlanul jelen van (gondoljunk csak jelen korunk Science Fiction, vagy Fantasy iránti igényére). Az elődeink szellemeivel benépesített túlvilágba vetett hit, vagy akár egy tárgynak, természeti jelenségnek tulajdonított tudatos erő, öntudat, egy tőről fakadnak. A tág értelemben vett hit képessége minden ember sajátja. Megjelenési formája, intenzitása, kifinomultsága, azonban egyénenként eltérő. A hit tárgya nem rögzült forma, az adott történelmi kor, az egyén neveltetése, az adott élethelyzet, a környezeti hatások, de akár az éppen uralkodó divat által is formálódik. 1942 október harmadikán először juttatunk objektumot a világűrbe. 1947 június 24-én egy Kenneth Arnold nevezetű amerikai pilóta kilenc szokatlan légi járművet lát a kaliforniai hegyek felett megjelenni, elmondása szerint ezek úgy repülnek, mintha valaki csészealjakkal kacsázott volna a víz felszínen. Ettől a naptól kezdve megjelenik a köztudatban a repülő csészealj fogalma és képzete, hirtelen rengetegen kezdenek el hasonló azonosíthatatlan objektumokat felfedezni az egén. 1969ben az ember beteszi a lábát a Holdra, majd látszólag megnyílik minden kapu a világűr megismerésének lehetősége előtt. Ez az az idő amióta -legalábbis a felmérések szerint-, az emberek nagyjából egy ötöde várja, hogy végre kapcsolatot létesíthessen, más dimenziókból származó lényekkel. Susan Hiller Witnesses (Tate, 2011) című munkájáról azt mondja, hogy ott ahol az emberek korábban angyalokat véltek látni, vallási élményeket írtak le, ma Ufó, de legalábbis más dimenziókból érkező lényekkel kapcsolatos tapasztalásról számolnak be. ”… a modern kor emberében is megvannak azok a szükségletek, amelyek az ősi mítoszokat létrehozták… az UFO beszámolók nagyon gyakran igen hasonlók a korábbi századok angyallátomásaihoz. Ezek már egyértelműen modern mítoszok, amelyek számos tekintetben rokonok a korábbi mítoszokkal.”* *Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor: A modern mitológiák elemzésének kérdései