Lick your tonguage!

Megnyitó beszéd: Molnár Tímea

"Nyald a nyelved!
Ez az önmagába visszaforduló tevékenység, amely csiklandós, irritáló érzés, és testnedvben úszó gesztus, ítélhető egyszerre hasznosnak vagy hasztalannak. A nyelv, mint szájszerv, belőlünk kinyúló valóság és a nyelv, mint jelrendszer, amely a valóság nyersanyaga, mindig egy másik, önmagán túlmutató jelenségre utal.

Navratil Judit kutató és felfedező természet. Kutatja az ismeretlent és az ismerőst. Utazást kezd tapintható és kevésbé megfogható jelenségek között. Művészete élénk, aktív, érzékenyen rezonáló, személyes és családi motívumokban gazdag, egy egész univerzumot átölelő vizualitás az alfától az omegáig.

“Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál”. Szavakkal határozzuk meg magunk körül a világot és Judit művészi szemmel kutatja ezt nyelvet, önmagunk verbális meghosszabbítását, a gyermekgügyögéstől a blabláig, tovább a több nyelven való szólás retorikájáig.

Hadd idézzem itt Terence McKenna, író, filozófust, a glosszolália elméletének kutatóját, akinek előadásából kiragadott részlettel szeretném közelebb hozni ezt a nyelvelésen túlmutató motívumrendszert:(így szól) “Ha látnánk a nyelvet, azaz a jelentés megragadására inkább a szemet használnánk a fül helyett, egyfajta telepátiáról is beszélhetnénk. A természetben ilyen jellegű állatok például a tintahal vagy a polip. A polipok egy rendkívül komplex vizuális környezetben élnek, egész testüket kromatofórák borítják, ezek képesek a színváltoztatásra. Sokan azt gondolják, hogy ez a rejtőzködés, a környezetbe való beolvadás művészete, de számukra ez nem más, mint a lingvisztikai kommunikáció formája. Ők nem fokozzák le szándékaikat olyan szájalapú zajokra, mint beszéd vagy a szavak kiejtése, ahogy mi emberek tesszük.” (idézet vége)

Nagyon finomra hangolt kommunikáció ez, Judit alkotásain, apróra rajzolt világában, neonszíneiben és formáiban ismerhetjük fel saját nyelvezetét. Meg az éppen két nyelven beszélni tanuló gyermekét, az élettársét, a testvérét, az anyát, az óceán mélyében kikristályosodó és stuktúrát nyerő életélményeket és emlékeket is. Ahogy a művész alkot, karjaival polipszerűen anya is, művész is, egyszerre van szükség minden kézre, végtagra. A két gyerek egyszerre beszél és tanul meg különböző nyelvet, szinte széthullik a világ, de rohamosan nő és újra is teremtődik.

Judit színvilága neontól terhelt, ez a szemetűnő élénkség olyan apró kis lényeket, mikrovilágot nagyít fel, amelyek számunka észrevétlenül élik mindennapjaikat. Színes tengeri állatok, planktonok, moszatok, szivacsos cafrangok, miniatűr tengeri lények felnagyított mása szinte körbefonja, átszövi Judit családi -és élettöténeteit, ahogy a Prague Plankton, a 'Salt'n'Pipi' vagy az 'Agydaganat pár nap alatt' című képein felfedezhetjük. Lényei - képei szinte tőlünk külön nyelvet beszélnek, de jelelnek nekünk színekkel, geometriával.

Bár a fősodorból kiszállva léteznek, de nagyon is fontos dolgot látnak el nap mint nap. Ahogy ő is most anyaként. Mediátor: közvetítő a világ és mikrokörnyezete történései között, most ez a fő tevékenység. A melléktermékek - amik pedig mindeközben készülnek - magukért beszélnek.

Az életében történő események következtében Judit alkotói perspektívája megváltozott. Korábban a térképeken és lakásbelsőkön, a személyes tárgyakon, majd legutóbb nagytestű és méretű állatokon keresztül dokumentálta magát és környezetét, most miniatűr, tengeri lények formavilágára bontva. Sajátos kis mikro-bio-világot alkotott, a képein gigantikusan elterülő óceánia-lakók beterítik a felületet.

De Judit egy másik nyelven is vállal mediátor szerepet: jóskonyhát nyitott, lelket mos, agyat tisztít, ahol nagy gondolkodók eszmefuttatását hívja segítségül. Kockát és pénzt vettet a jóslatért folyamodókkal és az orákulum válaszol. Mi is a feladat? Dobj pénzt, fotózd le a nyelved, az ételmaradékod, meg azt is ami még ezután eltávozik belőled. Nem mágia ez, csak matéria, saját bejáratú jövendőmondás. Mert hát ugye a kezdet és a vég. Ami felül bemegy, az alul kijön és hát vizsgálat tárgya lesz.

Különutas boszorkánykonyha ez, sehol egy felesleges füstfelhő vagy zavart keltő varázsige, felesleges priccpraccprucc, csak a tények.

A jóslattal teli válaszok fekete lapokon érkeznek, itt láthatóak most körülöttünk, aki kérdezett, most választ kap. Az ismeretlen, messzi jövőből Judit közelhozza az megoldásokat, amelyből kiviláglik az igazság a színes ívekben futó ceruza által. Lászólag összefüggéstelen, de mégis elérhető közelségben lévő, otthon főtt, házi ízesítésű jövendőmondás ez. Csuda rendszer ez, ami zsigerből jön, nem kíván bekapcsolódni semmilyen diskurzusba.

Ahogy ma beléptünk ebbe az éteri térbe, fogadott a paleo házigazda, láthattunk végtermékszerű - piramisba rendezett objekteket - átmenet a csigák, nyelvek és galacsinok között - amihez a terem különböző pontjáról halkan hallatszó ősnyelv - bababeszéd dukál.

Mindemellett pedig egy telefonos applikáció segítségével megnyílik előttünk egy kiterjesztett valóság is, azaz ha a megadott készülékkel ráközelítünk a képekre, a “jósalanyok” “küldeményei” egy fehér gúla pörgő-forgó lapjain jelennek meg a térben, tehát közvetett módon az ő személyes titkaikba nyerhetünk belepillantást.

Hívok mindenkit, hogy járjon végig minden audió-és vizuális dimenziót, és mielőtt hazamegy, ne felejtse el megnyalni a nyelvét." (Molnár Tímea)