PP CENTER, BUDAPEST (HU)
Partizán Műterem magyar és külföldi alkotóinak évadzáró kiállítása. Képzőművészeti kipakolás, közösségmintázatok és posztindusztriális művészkaptár. Rajzás.
Rieder Gábor
http://artkartell.hu/palyazat/216-P
Budapest a folyamatos építkezések és a folyamatos romok városa. Ha volt is olyan, hogy az élet itt megállt, a következő pillanatban valahonnét mindig előkerült doktor Varsányiné (ld. Örkény). Ő a város igazi szimbóluma! Az utóbbi években is annak lehettünk szemtanúi, ahogy elhagyatott negyedek, házak, ipartelepek telnek meg új élettel. Kocsmák, galériák, színházak, klubok, alkotóterek támadtak a romok között, hogy folytassák az építkezést a maguk ereje és ideje szerint. A Partizán Műteremház helyszíne szintén gyárnegyed, város pereme, vöröstéglás ipari környezet. Mindig izgalmas egy ilyen alkotóközösség, mert folyamatos mozgásban van, újak érkeznek, régiek távoznak. Mikrotársadalom, amelynek bomló és újrakötődő kapcsolatai túllépnek a konkrét hely határain.
A résztvevők nagy számából adódóan most csak találomra szemezgetünk a felhozatalból. Tollas Erik befestett, kiterített focilabdája, mint valami kikészített, egzotikus hüllő bőre, amelynek mintázata egyúttal a méhsejtekre (és egy alkotótér szerkezetére) is utal. Pintér Gábor talányos hangulatú, fanyar festményein a figurális-nonfigurális töredékek a vizuális emlékezet összecsúszó rétegeinek leleteiként kerülnek össze. A többnyire Svédországban és Japánban dolgozó Joséphine Vejrich természeti és geológiai ihletésű formákat vegyítve hozta létre álomszerű narrációra épülő különleges herbáriumát. Sipos Marica fóliaplasztikái a látogató bevonásával, – sőt! – izomerejével valósultak meg. Nekik kellett ugyanis felpumpálniuk.
Budapest a folyamatos építkezések és a folyamatos romok városa. Ha volt is olyan, hogy az élet itt megállt, a következő pillanatban valahonnét mindig előkerült doktor Varsányiné (ld. Örkény). Ő a város igazi szimbóluma! Az utóbbi években is annak lehettünk szemtanúi, ahogy elhagyatott negyedek, házak, ipartelepek telnek meg új élettel. Kocsmák, galériák, színházak, klubok, alkotóterek támadtak a romok között, hogy folytassák az építkezést a maguk ereje és ideje szerint. A Partizán Műteremház helyszíne szintén gyárnegyed, város pereme, vöröstéglás ipari környezet. Mindig izgalmas egy ilyen alkotóközösség, mert folyamatos mozgásban van, újak érkeznek, régiek távoznak. Mikrotársadalom, amelynek bomló és újrakötődő kapcsolatai túllépnek a konkrét hely határain.
A résztvevők nagy számából adódóan most csak találomra szemezgetünk a felhozatalból. Tollas Erik befestett, kiterített focilabdája, mint valami kikészített, egzotikus hüllő bőre, amelynek mintázata egyúttal a méhsejtekre (és egy alkotótér szerkezetére) is utal. Pintér Gábor talányos hangulatú, fanyar festményein a figurális-nonfigurális töredékek a vizuális emlékezet összecsúszó rétegeinek leleteiként kerülnek össze. A többnyire Svédországban és Japánban dolgozó Joséphine Vejrich természeti és geológiai ihletésű formákat vegyítve hozta létre álomszerű narrációra épülő különleges herbáriumát. Sipos Marica fóliaplasztikái a látogató bevonásával, – sőt! – izomerejével valósultak meg. Nekik kellett ugyanis felpumpálniuk.
