Paradise City – Five Readings of the City – Art Capital

Considered an important achievement in the “world improving” ideologies of modern civilization, the city is a metaphor for improvement conceived in a linear manner. Going far beyond the original theological contexts, the New Jerusalem, the Civitate Dei or the CitéRadieuse have all become charged with ambivalent meanings. This is what is evoked in the well-known song of the band, Guns N’ Roses, whose title we have borrowed, and in a like vein, the exhibition simultaneously highlights the aesthetic, social-critical, idealizing and demonic character of the city. All works on view reflect on the complexity of the 21st-century city and its effects on the individual.

With a three-channel painting-video that is slowed down for the tempo of contemplation, Attila Kondor (b. 1974) transposes the everyday vision of the urban environment to the level of ideas, and connects it with the harmonic archetypes ofcollective memory. Andi Schmied (b. 1986) presents a conceptual series of at-first-sight aesthetic photos that reveal the anomalies of the reservations that are spawned by the disparities between incomes. Stefan Osnowski (b. 1970) combines digital image-making and one of the oldest duplication techniques to produce large woodcuts that intentionally exaggerate the support and represent so-called “non-places” (Marc Augé), standardized locations that serve the movement of people, and do not invite them to stay. With photography and digital image-making, Balázs Csizik (b. 1987) looks at how housing developments influence visual culture. Urban structures also play the main part in the paintings of Kristóf Szabó (b. 1988), which represent the standardized buildings together with the errors that may occur during digital image processing, reflecting on how the impersonal behemoths are tamed. In the ground-floor space of the museum, the two younger artists also present a site-specific installation, which is centred around metaphors of the city.

Curator: János Schneller

Venue: Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum
(Szentendre, Bogdányi utca 10.)

///////////////////////

Az újkori civilizáció „világjobbító” eszméinek fontos vívmányaként tekintett város a lineárisan elgondolt fejlődés egyik metaforája. A Mennyei Jeruzsálem, a Civitate Dei vagy a Cité Radieuse megnevezés az eredeti teológiai kontextusokon messze túlmenően mára ambivalens jelentésekkel telítődött. Ezt idézi meg a Guns N’ Roses zenekar közismert, címadó dala, s ennek megfelelően a kiállításon látható munkákban is egyszerre jelenik meg a város esztétikai, társadalomkritikus, idealizáló és démonikus karaktere. Valamennyi itt látható mű a 21. századi város komplexitására és az egyénre gyakorolt hatásaira reflektál.

Kondor Attila (1974) a szemlélődés tempójára lassított háromcsatornás festmény-videója a városi környezet mindennapos látványát emeli az ideák szintjére és kapcsolja össze a kollektív emlékezet harmonikus ősképeivel. Schmied Andi (1986) konceptuális fotósorozata a vagyoni különbségek által létrehozott rezervátumok visszásságait tárja elénk első látásra esztétikus fotóin keresztül. Stefan Osnowski (1970) nagyméretű fametszetei a digitális képalkotás és az egyik legősibb sokszorosítási technika ötvözéséből a hordozó szándékos felnagyításával olyan képeket hoznak létre, amelyek nem tartózkodásra, hanem áthaladásra szánt, uniformizált, úgynevezett „nem helyeket” (Marc Augé) jelenítenek meg. Csizik Balázs (1987) a fotó és a digitális képalkotás eszközeivel a városi lakótelep vizuális kultúrára gyakorolt hatásait tematizálja. Szabó Kristóf (1988) festményein szintén a városi építmények játsszák a fő szerepet, amelyek az uniformizált épületeket a digitális képfeldolgozás során hibákkal együtt jelenítik meg, ilyen módon reflektálva a személytelen monstrumok megszelídülésére. A múzeum földszinti terében a két fiatal művész (a város metaforáiból szerveződő) helyspecifikus installációja látható.

Kurátor: Schneller János


Kristóf Szabó – KristofLab visual contemporary artists